Smile, coffee girl, smile!

„Azt hiszem, mi kaptuk a legjobb munkát az egész táborban!” – jelentettem ki könnyelműen a második munkanapunkon.

Aztán eljött a harmadik, megérkezett még 100 counselor… és hol van még az 500 gyerek?!

Tegnap valóban aranyéletünk volt, reggel pár órát voltunk a konyhán, utána a 2 és fél óra szabadidőnkben elheverésztünk a Farmhouse-ban (ami annyit jelent, hogy a kitchen staff körbeül a laptoppal és facebookozik). Délután 3 óránk volt a semmittevésre, akkor elmentünk teniszezni… hát a teljesítményünkön van mit csiszolni, de nagyon sokat nevettünk a bénázásainkon. Meg itt bármit is csinálsz ugyebár, hüvelykujjak fel és good job, guys! :)

Ma hivatalosan is coffee girl lettem. Filippo (magunk közt már csak Calippo) a reggelinél és a vacsoránál is engem rendelt a kávé mellé, hogy őrizzem és figyeljem, amikor kifogy. Ezzel nem is lenne semmi baj, de még egy szimpla kávéfőzést is sikerült elrontanom :D Bekapcsoltam rendesen, de utána valami miatt túlfolyt, aztán gyorsan kikapcsoltuk a lányokkal, de még mindig jött és jött, minden elázott, de aztán sikerült megoldani. Csodálom, hogy ezután még rám bízta az üres termoszok visszapakolását a mosogatóba.

Egyébként szörnyű ez a mosolygás mánia itt. Még ha nem is tetszik valami, akkor is vigyorognak és thank you, thank you. Tegnap ebédnél levest kellett kiszednünk és jöttek oda sorban az emberek telivigyorral, hogy „Oh girls, what kind of soup is this?” Visszaválaszoltuk, hogy chicken noodles, mire még mindig vigyorogva letették a felemelt levesespoharat és 90 fokos fordulattal elfordultak egy thanks-szel. Otthon szerintem mindenki fintorgott volna egyet, ha nem szereti és benyögte volna a „fuj, utálom” szöveget. :)

Szerintem pár hét és nagyon elegem lesz ebből a mézesmázosságból. Már ma is megszólt a konyhafőnök, hogy smile, smile, smile, én meg csak annyit habogtam, hogy oké, oké, oké.

Minden otthoninak üzenem, hogy irigykedem rátok a jó idő miatt, bár ma már megfogott picit a nap, amikor kiültünk az erkélyre a szabadidőnkben. Holnapra be is terveztünk egy kis napozást, de pont most ugrott fel az egyik lány a szobában, hogy megint esik… csodálatos.

Welcome to Maine! :)

Puszi

Szabcsi