Június 11 - A nap, ami sosem akart véget érni

Hajnali indulás, 9 óra repülőút 3 óra várakozással, fél órás szundikkal és repülőn nassolásokkal… és még mindig csak délután egy óra van. Tényleg úgy éreztem, hogy sose lesz vége ennek a napnak...

A repülőút kellemesebben telt a vártnál, Pestről Amszterdamig kaptunk finom reggelit kávéval. Amszterdamban 3 órát kellett várnunk a csatlakozásra és gonosz tekintetű emberek elbeszélgettek velünk, hogy mik is a terveink az USA-ban és nincs-e nálunk bomba vagy bármi hasonló. Egyébként 10-en ültünk a repülőre várakozva és persze kit talált meg az első közvélemény-kutató nő? Hát persze, hogy engem... de legalább a többiek jót nevettek rajtam :)

Bostonba majdnem 7 órát repültünk még, sikerült végignéznem az Aranyhajat és az Éjsötét árnyékot, unalmamban meg vagy 3 másik filmbe belekezdtem… a Nyomorultakba például azért, hogy a zenéjére hátha jobban el tudok aludni.

Bostonban várt bennünket a táborból pár ember, hogy elvigyenek minket Maine-be. Azt mondták az út már csak 2-3 óra lesz odáig… természetesen minimum 4 óráig zötykölődtünk. Vicces volt, mert a rádióban a zenék majdnem ugyanolyan sorrendben következtek egymás után, mintha a telefonomon hallgattam volna az új számaimat. Az úton amúgy már beszélgetni sem volt erőnk, mindenki csak bámult kifelé az ablakon, laposakat pislogott, én pedig próbáltam felfogni, hogy igen, tényleg Amerikában vagyok és igen, tényleg nem megyek haza egy ideig. Még jó, hogy minden sarkon van egy Dunkin Donuts... az segített elhinni :)

A végén már nem hittük, hogy bármikor is odaérhetünk, már úgy voltunk vele, hogy elvisznek bennünket az Államok szélére és eladják a veséinket, amikor szólt a sofőr, hogy közeledünk. Itteni idő szerint fél 7-kor megérkeztünk és azonnal kaptunk vacsit, valamilyen husit salátával, desszertnek pedig az elmaradhatatlan cukros süti, ami így kinézetre szerintem liszt-élesztő-vaj-cukor kombinációból állhatott össze.

A kabinjainkban 8-an vagyunk, sajnos nincsenek ablakok, csak hálók, így elég hideg van. Még mindig esik az eső, de beígérték hétvégére a melegebb időt… reméljük, ez nem olyan ígéret volt, mint a pár óra alatt ideérünk Bostonból. Még szerencse, hogy az Amszterdam-Boston járatról elcsórtuk az ajándék takarónkat, így kevésbé fogunk fázni az éjszaka.

Holnap reggel 7-től kezdünk a konyhán, szerencsére a tizenvalahányfős személyzetből 8-an magyarok vagyunk, van még 2 cseh és 3 ukrán, úgyhogy azt hiszem jól megleszünk :)

Az otthoniak hiányoznak, de annál jobb lesz augusztus végén, amikor hazaérek :)

Puszilok mindenkit!

Szabcsi