Parent's Day avagy sok hűhó semmiért

A keddi Acadiás utazásunk után megkezdődtek az előkészületek a szombati Visiting Dayre. Minden staffnak rengeteg munkája volt, mert az egész tábornak tökéletesen kellett kinéznie a szülők érkezésére. Tapintható is volt a feszültség a főnökök, a séfek és az international staff tagjai között is.
A konyhán csütörtökön, ebéd után kezdtük meg a nagytakarítást. Mindent tökéletesen le kellett törölni, minden asztalt, padot, sőt még az asztal lábait és a padok alját is... Teljesen fölöslegesen csináltuk meg amúgy, mert másnap reggel már ugyanúgy úszott minden a tejben meg a müzliben, de nem baj, a főnökség legalább látta, hogy keményen dolgozunk :D Utána felmosáskor spatulával kapartuk fel a földről a leragadt kajamaradékokat meg a többiek még kint is leszedték a pókhálókat meg lemosták az ablakokat. És persze ennek örömére este jött is a vihar a szakadó esővel, úgyhogy másnap lehetett az ablakpucolást is újracsinálni :D

A csütörtök gyorsan el is szaladt, majd megérkezett a péntek - a nagy nap előtti utolsó nap. Ugyanúgy kitakarítottunk, mint előtte, de délután befogtak minket a kajacsinálásba is :) Ennek még örültem is, mert végre nemcsak a monoton asztaltörlés meg söprés volt a feladatom. Dáviddal meg Fannival hátraküldtek minket felvágottakat pakolni, amiből összesen vagy 30 tálcát kellett csinálnunk. Közben tök jól elszórakoztunk, meg megkóstoltuk a szalámit, amiről kiderült, hogy olyan íze van, mint az otthoni turista szaláminak - vagy még jobb is - úgyhogy utána azt csipegettük munka közben :D Végre volt valami hazai vagy ahhoz hasonló íz így 6 hét után!
Közben odajött hozzánk a fő-fő konyhafőnök, Larry. Róla azt kell tudni, hogy borzasztóan fontoskodó és ahogy Diswash Dávid találóan megállapította, idegesítően tudálékos, sznob brit akcentussal beszél. A fontoskodása abban nyilvánul meg, hogy mindig járkál és számolgatja az ételt, hogy mennyi fogyott és mennyi van még tartalékban. Nem mintha valami profi lenne matekból, például a múltkor úgy elszámolta magát, hogy az ebéd felénél kijelentette, hogy már 2000 db melegszendvics elfogyott (mikor még 400 ember kajált maximum és ha józan paraszt ésszel belegondol az ember, képtelenség, hogy mindenki megevett 5-öt...) és elkezdett pizzát süttetni... Utána rájöttek, hogy van még egy csomó melegszendvics, aminek így a nagy része a kukában landolt, mert pizzát hordtunk ki helyette. Zseniális ez az ember tényleg...
Szóval visszatérve a péntekhez, kipakoltuk a sonkákat a tálakra, majd odajött, hogy ez így nem lesz jó. Aztán megálltunk és vártunk, amíg barokkos körítéssel elő nem adta, hogy miért nem. Azzal indokolta, hogy a diagramjai alapján a sonka az sokkal gyorsabban fogy, mint a szalámi, ezért pakoljunk kör alakban sonkát két rétegben és középre csak szalámit. Utána megjött a néger séfünk, Lewis - akit sosem lehet érteni, mert jamaicai és szörnyű akcentusa van - és elkezdtek vitatkozni, hogy mégis akkor hogy pakoljuk ki szerencsétlen felvágottakat... :D

Egyébként péntek volt a nyár legmelegebb napja itt Maine-ben. Reggel amikor felkeltem és a fürdőben bekapcsoltam a rádiót, ezzel a mondattal kezdődött az időjárás-jelentés: today's gonna be the hottest day in Maine. Akkor még nem hittem el, mert felhős volt az ég és kellemesen hűvös a levegő, de már a reggeli után majd' megsültünk a konyhában. Ez délutánra csak fokozódott és az este volt a legborzalmasabb, mert akkor a lemenő nap végig odasütött az ebédlőre, és mivel fából van az egész, nagyon beszorult a párás, meleg levegő. Nem is a hőmérséklettel volt amúgy a baj, mert kb 28 fok lehetett, de a 80-90%-os páratartalom miatt 40-nek érződött.
Emiatt napközben rendszeresen járkáltunk a hűtőbe lehűlni. Vagy úgy tettük, mintha csinálnánk valamit és mondvacsinált indokokkal bementünk, vagy egyszerűen csak nem bírtuk tovább a hőséget és beálltunk egy kis időre. 
A legjobb az esti fagyasztós történetünk volt :) Vacsira jégkrém volt a desszert és olyankor mindig hűtőládákban szoktunk kipakolni őket és abból osztogatni. Ugyanígy tettünk pénteken is, de a meleg miatt visszamentem Dáviddal a fagyasztóba, hogy együtt újratöltsük a hűtőládát a következő kajára és legalább addig is a hidegben legyek. Rögtön utánunk jött Stefi, hogy én is, én is le akarok hűlni, úgyhogy már hárman pakolgattunk meg röhögtünk, amikor hirtelen valaki kirántotta az ajtót, és megjelent Diswash Dávid is teljesen leizzadva, hogy ő most hűsölni fog :D Nagyon vicces volt a szituáció, mert maga a fagyasztó nem túl sokszemélyes, még három embernek is szűkös, nemhogy négynek :D

Maga a parent's day már kevesebb melóval telt el, délután már volt is szabadságunk vacsi előtt. Délelőtt átrendeztük az étkezőt, pakoltunk ki virágokat, másfajta tálakban tettük ki a kajákat, bőséges választék volt, külön sütispult a brownie-nak meg a cookies-nak és egy olyan levesespult, ahol kövekre volt kirakva a nagy fazék, hogy stílusos legyen... -.- Egyébként nagyon jól nézett ki, utána az egyik kissrác meg is jegyezte nekem, hogy mindig ilyet kellene csinálnunk nekik :) Persze felesleges volt ez a felhajtás, mert a szülők úgyis megtudják a gyerekektől, hogy mi szokott lenni az átlagos napokon, és én még hallottam is, ahogy az egyik kislány jött befelé és ecsetelte a nagymamájának, hogy soha sincsenek virágok, díszek, ez nem így néz ki, ez nem úgy... :D
Összességében jó volt az egész nap, nagyon jó kaják voltak, például rák, bacon, rántott csirkeszárny (persze nem olyan finom, mint az anya-féle) meg a maintanence összeszedett egy csomó édességet meg két kukászsáknyi dobozos kólát, amit azóta is iszogatni szoktunk esténként :) 

Azóta meg legalább lazult a légkör és ezen a héten a legidősebb táborozókat elvitték egy hétre Bostonba, úgyhogy kevesebben vannak, kevesebb embert kell kajáltatni és minden este már hétkor végzünk a munkával :) És úristen, már csak két és fél hetem van hátra a munkából! Komolyan el sem hiszem, hogy ilyen hamar elrepült. És mégis, mintha már egy éve eljöttem volna otthonról, egy éve lett volna az utolsó vizsgám, egy éve néztük volna a Gatsbyt a moziban vagy egy éve próbáltunk volna pizzát rendelni Adommal - sikertelenül... Úgyhogy ezt a maradék időt ki kell használnom itt, mert lehet, hogy pár olyan embert, akit megkedveltem soha vagy csak sokára látok újra, szóval ünnepélyesen megfogadom, hogy mától kevesebbet fogok gépezni, mert pár héten belül már úgyis a saját ágyamban alszom majd vagy épp a lábamat lógatom a Balatonba naplementekor.

Puszilok mindenkit otthon!

Szabcsi

Ui.: Egyébként a pénteki hőségnek, az izzadtan hűtőbe meg fagyasztóba mászkálásnak az eredményeképpen most sikeresen megfáztam és szerintem holnapra a hangom is el fog menni :( Szóval a szülinapos-alig-tudok-beszélni-és-ajándékokat-megköszönni-Szabina visszatér :D
De anya, ne aggódj, ha nem javulok, majd kérek gyógyszert a health centerben - igaz a múltkor a torokfájásomra konkrétan csak sima cukrokat adtak, ami finom ugyan, de inkább csak a fogaim mennek tönkre tőle és nem a torkom lesz jobban -úgyhogy majd meggyógyulok :)