Az idő rekordsebességgel telik és el sem hiszem, hogy 3 hét múlva ilyenkor már otthon leszek a kis szobámban és anya-féle finom kajával fogom tömni magam… :)

Múlt hét pénteken volt szabadnapom. Igazából semmi különleges nem történt, nem is volt jó idő, nem is volt semmilyen program. Aztán az a hír kezdett el terjengeni, hogy Eddie Murphy itt van a táborban, ami rögtön feldobta a délutánunkat.
Én épp gyanútlanul sétáltam az office-ba, amikor a mexikói karbantartó srác odaintett nekem, hogy menjek oda hozzá. Odamentem, és akkor mondta, hogy itt van Eddie Murphy, a lánya most ment be a könyvtárba és ott találkoznak, csak nem tudunk belátni az ablakon. Ott körözött egy takarító lengyel lány is, hogy ő látni akarja, ő látni akarja, mi meg egy magyar sráccal nem feltűnően körbe-körbe sétáltunk a környéken, hogy vajon mikor jönnek már ki. Közben egyre kínosabbá vált a helyzet, amikor végre kijöttek a könyvtárból. 5-en voltak, a két lány és a fiú, akik itt táboroznak, az „anya” és az „apa”. Először csak hátulról láttuk őket, és már lelkendeztünk, hogy úristen-úristen, majd továbbra sem feltűnően sétáltunk utánuk :D Közben megérkeztek a konyhások, mert végeztek az ebéd utáni munkával és velük is elkezdtük keresni őket. Lementünk az étkezőig, már papírt is szereztünk meg ceruzát, hogy kérhessünk autogramot, ha adódik lehetőség, de az étkezőnél Filippo meglátott minket és enyhén leszidott, hogy ne csináljuk ezt, ő csak egy ember és emiatt még bajba is kerülhetünk. Úgyhogy mi szépen, mint a jó gyerekek visszacammogtunk a Farmhouse-ba. Én szedtem össze egy kis kaját a délutáni filmnézéshez, de a kabinoknál beszélték a lányok, hogy ez tuti Eddie Murphy és most elkezdtek sétálni családostul a focipálya meg a kosárpálya környékén és ők utánuk fognak menni. Mondtam nekik, hogy jó én is csatlakozom, csak átviszem a kaját a Farmhouse-ba. Ott összeszedtem Dávidot, gyorsan visszamentünk, de a többiek már nem voltak sehol, úgyhogy ketten sétálgattunk fel s alá a táborban. Az egyik maintanence lengyel srác meg is kérdezte, hogy: Are you still looking for Eddie Murphy? Mi meg csak röhögtünk, hogy igen. Pár perccel később viszont szembetalálkoztunk a családdal. Nem igazán hasonlított a filmbeli énjéhez, de gondoltuk, már megöregedett és a filmekben amúgy sem olyan semmi, mint amilyen a valóságban...
Csak sajnos utána kiderült, hogy ez nem ő volt, hanem csak a testvére… Igen, tényleg a testvére, mert még a google-ön is rákerestünk, hogy hogy néz ki, úgyhogy sajnos nem villoghatok azzal, ha hazamentem, hogy hé, láttam Eddie Murphyt :)

Pénteken este 10-kor az international staffos fiúk focimeccset játszottak az amerikaiakkal. Igaz, a „mi” csapatunkban is volt pár counselor, mert nem volt elég játékos. Mi is lementünk szurkolni és azt hiszem, hogy kb 10-5 arányban nyerhettek a mieink :D Még az elején elkezdtük kiabálni, hogy Europe, Europe, majd rájöttünk, hogy a support staffunkban van egy mexikói srác, plusz pár brazil teniszoktató is beállt a staff csapatba focizni, szóval ez a skandálás nem maradt meg a későbbiekben :D

Szombaton grandparent’s day volt, de egyáltalán nem volt olyan felhajtás, mint egy héttel korábban a szülőknek, sőt! Még a kaja is a maradék volt a múlt hét szombatról. Összesen kb 150 agyonplasztikázott nagyszülő jöhetett, de ahogy Filippo mondta előtte, a nagyszülők fele már meghalt, úgyhogy nem lesz olyan sok hűhó, mint korábban. Annyi volt az egész, hogy előző este fel kellett mosni és szebben kitakarítani, de mivel szabadnapos voltam, ezért szerencsésen kimaradtam belőle :)
Aznap este a Sebago-ban (ha még nem írtam volna, ez a szálláshelyünk neve) csaptunk egy kisebb bulit tábortűzzel, marshmallow sütögetéssel meg a konyháról összelopkodott kajákkal. Én már teljesen profi vagyok a kajaelcsenésben, ki is találtam rá a legjobb módszert. Még vacsinál megbeszéltem a magyar sráccal, aki szemétért szokott jönni, hogy mi 7 körül végzünk, jöjjön akkor és akkor kap egy szemeteszsákot, amit a szobánkba kell vinnie és abban lesz a kaja. És ez így mindenkinek megfelel, mert sem neki, sem nekünk nem feltűnő fehér kajásdobozokkal járkálni. Úgyhogy vacsi után összepakoltam két doboz pizzát, és mivel buli volt az egyik főnökék házában, az onnan megmaradt főtt kukoricából, chipsből és browniesból is tettem el :D

A party jól sikerült, hajnali 3-ig fent voltunk, szóval kellemes volt 6.40-kor kelni és 7-re dolgozni menni. Másnap mindenki élőhalott volt, minden szünetünkben csak feküdtünk és aludtunk, de megérte, végre jól szórakoztunk. Majd jövő héten szombaton terveznek a többiek még egy nagyobbacska bulit, mert aznap mennek el a gyerekek és vasárnap minden staffosnak közös szabadnapja lesz. Mi pedig hétfőn már repülünk is Vegasba... :)

Vasárnap kirándulás volt a Popham Beachre és Freeportba. Freeportban már voltam és semmi kedvem nem lett volna odamenni még egyszer, de mivel előtte az óceánhoz mentek és Dishwash Dávid is ment, úgy beszéltem meg Travisszel, hogy akkorra veszem ki a half day offomat. Ez a half day off úgy működik, hogy a két szabadnapos mellett plusz egy ember elmehet a kirándulásra ebéd után 1-kor. Ezzel azt akartuk elérni a konyhán, hogy mindenki részt vehessen legalább két kiruccanáson, de persze csak azt értük el vele, hogy még több lett belőle a feszültség és a konfliktus. Néhányan úgy gondolták, hogy ők majd eldöntik ki kapja az egyes napokat és a többieknek beleszólási jogot sem adtak. Ez kicsit sértette a méltányosságba vetett hitemet, de végül belenyugodtunk, mert semmit sem tudtunk tenni. Igaz, én még kaptam egy kirándulós lehetőséget, mert valóban csak egyen voltam, amit a tábor szervezett, de akikkel szívesen mentem volna, ők nem. Ezért is akartam vasárnap menni Dishwash Dáviddal, mert tudtam, hogy a következő szerdaira ő nem fog tudni jönni és akkor már tényleg nem lesz senki, akivel eltöltsem az egész napomat. Sajnos egy másik lány is pályázott a vasárnapra, mert neki két barátnője is akkor ment, úgyhogy végül mondtam neki, ha nem tudunk megegyezni, akkor húzzuk ki egy sapkából, melyikőnk mehet. Kihúztuk és vesztettem. Dishwash Dávid csalódott volt, de én azzal nyugtattam magam, hogy nem baj, biztosan minden azért alakult így, mert majd szerdán sokkal jobban járok.
Utólag pedig ki is derült, hogy sokkal de sokkal jobban jártam a jövő szerdával, mint a vasárnappal, de erről majd a következő bejegyzésben... :)


Sok puszi mindenkinek:

Szabcsi

Ui.: Egyébként a lengyelek csináltak a mosómedvénknek egy ketrecet, és sikerült is elfogniuk. Persze elengedtük, mert szegénynek nagyon nem lett volna kellemes azon a szűk helyen, de a kis Bandito azóta meg se látogatott minket. Biztosan nagyon megijedt :( Úgyhogy, Zsivi, szerintem nem fogom tudni hazacsempészni neked a bőröndömben.

Ja igen, a hetedik kicsi üzenetről meg is feledkeztem: "Nem felejtheted el, hogy az a nyughatatlan szív lobog benned." Köszönöm, Szandi! És kívánok Neked ezúton is még egyszer boldog születésnapot! Akárcsak Neked, drága Viri, remélem, minél hamarabb találkozunk, miután hazaértem :)